A családállítás módszeréről
Életvezetési
problémáinkért, társas kapcsolatainkban jelentkező konfliktusainkért, akár
testi betegségeink kialakulásáért is gyakran egy a családrendszerünk tagjait
összekötő, tudattalanul működő erő, az úgy nevezett családi lelkiismeret vagy
családi lélek felel. A családi lélek egyfajta egyensúlyszervként hat a
családrendszer tagjai között. Ha a rendszer valamely tagját - olyan távoli
felmenőinket is ideértve, akiket nem is ismertünk személyesen - igazságtalanság
érte, nehéz sors hárult rá (például a család kitaszította, gyermekként vesztett
el szülőt, testvért vagy felnőttként a saját gyermekét), a családi lélek úgy
igyekszik kompenzálni őt a veszteségért, hogy a családrendszer egy másik tagját is
szolidaritásra készteti. Ilyenkor tudattalanul közösséget vállalunk a nehéz
sorsban, együtt cipelve a terhet felmenőnkkel, azzal a rejtett elgondolással, hogy
könnyíthetünk a terhén, ha vele együtt visszük azt, illetve hogy ha ő szenvedett,
nekünk sem jár a boldogság.
Előfordulhat az is, hogy felmenőnk helyett szenvedünk el valamit. Például ha bűnt követett el, amelyért nem kapta meg a neki járó büntetést, elképzelhető, hogy mi vállaljuk helyette azt, saját magunkat büntetve sikertelenséggel, örömtelenséggel. Ha gyakran tör ránk szomorúság, számunkra is érthetetlen módon, hiszen saját életünk történései nem indokolják azt, lehetséges, hogy valamely ősünk helyett érzünk fájdalmat, ha ő maga például nem tudta megélni a gyászát egy vesztesége felett.
Aki családállítást kér, először meg kell fogalmaznia a problémáját, és egy jól körülhatárolható célt, ahova szeretne eljutni az állítás segítségével. A vezető ezek után a hallottak alapján meghatározza, hogy milyen szerepekre van szükség az állításban. A szerepek vonatkozhatnak családtagokra, fogalmakra, tárgyakra, érzésekre, továbbá minden esetben szükség van valakire, aki magát az állítást kérőt, más néven állítót képviseli. Az állítónak a jelenlévő csoportból kell kiválasztania a felsorolt szerepekre a képviselőket.
Miután a szereplők felálltak és magukra öltötték a képviseletüket, egy speciális energetikai mező alakul ki a térben, amelyen keresztül a képviselőknek hozzáférésük nyílik az adott családrendszer tudattalanjához, leképezik a család működésének dinamikáját, a családtagok egymáshoz való viszonyát, visszajelzést adnak testbeszédükön, mozdulataikon és szavaikon keresztül az általuk képviselt személy gondolatairól, érzéseiről. A folyamat során kirajzolódik az is, hogy milyen sorsösszefonódás, rejtett családi dinamika húzódhat az állító problémájának hátterében. Az állításvezető szükség esetén új képviselőket von be, mozgatja a térben a szereplőket, hogy a családrendszernek megfelelő helyükre kerüljenek, kimondat velük bizonyos oldómondatokat, különböző gesztusok, például meghajlás megtételére kéri őket, ezzel elősegítve a családtagok, és rajtuk keresztül az állítást kérő nyugalmának helyreállását.
Miután végignézte az állítását, az
állítót arra kérjük, hogy cseréljen helyet képviselőjével. Saját szerepébe
belépve lehetősége van megtapasztalnia, tudatosítania az újonnan kialakult
rendet, illetve a képviselője után az oldómondatok és gesztusok segítségével ő maga is visszaadhatja szimbolikusan az adott ősnek azt a terhet, amit eddig vele vagy helyette cipelt a családja iránti hűségétől vezérelve.